Az értelmi sérült, testi fogyatékossággal élő gyerekek fejlesztése, integrálása a magyar állam feladata, melyet számos civil szervezet, alapítvány próbál átvállalni. A járvány miatt elapadtak a bevételeik, az állam pedig nem ad nekik támogatást. A szülők, hozzátartozók nem tudják biztosítani a havi százezres költségeket, hogy az alapítványi iskolák fennmaradhassanak. A tankerületek sem tudják átvállalni ezeket az összegeket, de helyet, intézményt sem tudnak biztosítani számukra.
A budapesti Bóné András Kommunikációs és Fejlesztő Iskola több évtizede egyedülálló munkát végez Magyarországon. A központi idegrendszeri sérült gyerekeket speciális módszerekkel segítenek fejleszteni.
Ha nem sikerül a fenntartáshoz elég pénzt szerezni az iskolának, akkor a megszűnés fenyegeti, ez pedig elvenné a sérült gyerekektől ezt a kis esélyt is, hogy a legtöbbet kihozzák az állapotukból és tovább javítsanak az életminőségükön.
Bármilyen fogyatékossággal élő gyermek és felnőtt ugyanolyan fontos és értékes része a társadalomnak és ehhez minden támogatást, segítséget meg kell adni nekik és a velük foglalkozó szervezeteknek. Az ellátás nélkül maradó gyerekek a szülők terheit, a gondoskodási válságot fokozzák számos család kerül nehéz anyagi helyzetbe, mivel otthoni ápolásra kényszerülnek, ezáltal kiesnek a munka világából. Ezért felszólítjuk a Kormányt, hogy adják meg számukra a lehetőséget, hogy az életük élhetőbbé és minél inkább teljesértékűvé váljon. Ne csökkenjenek a támogatások, hozzanak létre új állami intézményeket, bővítsék az ellátásukat.
Ungár Péter
országgyűlési képviselő
