1922. február 10-én született a szocializmus rabigáját lerázó, szabad Magyarország első köztársasági elnöke, aki 1990 és 2000 között töltötte be a posztot. Ő volt az első államfőnk, amiért mély tisztelet illeti meg attól függetlenül, hogy kritikusan vagy kritikátlanul állunk a személyéhez.
A Budapesten született, József Attila-díjas magyar írót, műfordítót és politikust, Göncz Árpádot a politikai teljesítményén túl még arról ismerik sokan, hogy nagy részben ő volt a Gyűrűk ura című monumentális és epikus Tolkien-regény fordítója. De ezen kívül még számos világirodalmi klasszikust is fordított William Faulknertől kezdve John Updike-on át Ernest Hemingwayig. Ő maga is számos regényt, kisregényt, elbeszélést és drámát írt, irodalmi tevékenységét 1983-ban József Attila-díjjal jutalmazták.
Göncz Árpád tagja volt annak a szerkesztőbizottságnak, amelyik 1980 októberében elkészítette a magyar szamizdat irodalom meghatározó dokumentumát, a Bibó-emlékkönyvet. 1988-ban az irodalmi, kulturális és kritikai folyóirat, a Holmi főszerkesztője lett, 1994-ben pedig a Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke.
De legalább annyira fontos Göncz Árpád politikai munkássága és hagyatéka is, mint az irodalmi. Göncz Árpád mind a II. világháború alatti antifasiszta mozgalomban, mind az 1956-os forradalom idején, majd Bibó István és társainak koncepciós perében fontos és példamutató szerepet töltött be.
A II. világháborút követően a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt tagja lett, majd 1956-os tevékenységéért börtönbe került – ahol Mécs Imre volt a rabtársa –, innen 1963-ban amnesztiával szabadult. 1988-ben alapítója volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a rendszerváltást követően a Szabad Demokraták Szövetsége politikusa lett, a liberális párt színeiben bekerült a Parlamentbe is. 1990. augusztusában választották meg a harmadik Magyar Köztársaság első elnökévé, mely tisztséget 2000. augusztusáig töltötte be.
Bár Göncz Árpád mindenki köztársasági elnöke – mindenki Árpi bácsija – szeretett volna lenni, és személyét körül is lengte a tiszteletteljes nimbusz, az elnöki tevékenysége mégis ellentmondásos volt és a botrányt sem nélkülözte.
Göncz Árpád, ha nem is volt tökéletes, de tényleg jó elnök volt. A mindenkori hatalommal szemben igyekezett mindig a nép, a hétköznapi emberek oldalára állni, és hogy ez nem mindig sikerült, az talán annak is volt köszönhető, hogy velünk együtt ő is akkor tanulta meg, hogy mi az a demokrácia, mi az a szabadság. Volt, hogy tévedett, volt, hogy hibázott, volt, hogy rosszul taktikázott. Egy dologban azonban biztosak lehetünk, még akkor is, ha nem minden döntésével értünk egyet: a jó szándék vezérelte, az ország és lakóinak üdvéért küzdött.
Dr. Schmuck Erzsébet és Kanász-Nagy Máté,
az LMP társelnökei
