1992 óta számít július elseje, azaz Semmelweis Ignác születésének a napja a magyar egészségügy napjának is. Csak sajnos pont a magyar egészségügy állapotára nem lehetünk büszkék.
Az 1818. július 1-jén a Tabánban született Semmelweis Ignác magyar orvost mindenki úgy ismeri, mint „az anyák megmentőjét”. A gyermekágyi láz felfedezésében és leküzdésében szerzett elévülhetetlen érdemeket, méghozzá azzal, hogy az általa irányított intézményben kötelezővé tette az orvosok és orvostanhallgatók számára a kézfertőtlenítést. Bár Semmelweis némi ellenállásba ütközött munkája során, az idő mégis őt igazolta: a betegséget leküzdötték, a szülést pedig biztonságosabbá tették. Áldozatos munkája a mai napig fontos példa az orvosok és az egészségügyi dolgozók előtt.
A koronavírus elleni küzdelemben meg is mutatták, hogy erős ellenszélben is milyen sokra képesek, mennyire önzetlen az a munka, amit az egészségügyi dolgozók – orvosok, ápolók, nővérek, mentősök, beteghordozók – végeznek. Nem tudunk elég hálásak lenni nekik az elmúlt másfél évért, amikor soha addig nem látott és tapasztalt kihívásokkal kellett szembenézniük.
Pedig a magyar egészségügy helyzete nem túl rózsás, kisebbfajta csoda, hogy eddig is állták a sarat. Az intézmények állapota és ellátottsága siralmas. Bár az orvosok bérét nemrég megemelték, de még mindig nagyon alulfizetettek az egészségügyben dolgozók.
A legnagyobb probléma az, hogy jelentős mennyiségű munkavállaló hiányzik a rendszerből, a számuk pedig egyre csak nő.
Eközben egy olyan miniszterünk van a feladatra, akinek Mátyás király csontjai sokkal fontosabbak, mint a magyar emberek egészsége, és aki olyan, maximum tűzoltásra alkalmas döntéseket hoz, mint a legutóbbi: orvosi képzettség nélkül is vihető a háziorvosi ügyelet. De a kormány döntései sem visznek minket előre az egyre súlyosabb és szinte a rendszerváltás óta meglévő probléma megoldásában – pedig még az általuk fogalmazott törvény szerint is mindenkinek ugyanúgy jár az ingyenes egészségügyi ellátás. Ám csak a magánorvosi szektor fejlődik, az pedig pénzbe kerül, nem is kevésbe. Ha ez így folytatódik, akkor egyszer csak beköszönt majd egy olyan év, amikor lesz ugyan magyar egészségügy napja, de magyar egészségügy meg már nem.
Kanász-Nagy Máté,
az LMP társelnöke
