Kanász-Nagy Máté hétfői sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a tanévkezdés közeledtével különösen fontossá vált, hogy a magyar családok, szülők –és nem utolsó sorban maguk a pedagógusok azonnali és megfelelő tájékoztatást kapjanak a néhány napon belül esedékes tanévkezdésről és az azt követő tanévről. Ugyan már születtek különféle protokollok, de azok annyira általánosak, önellentmondók, hogy a gyakorlatban nem lehet őket megvalósítani.
A következő tanév azonban nem csak a vírushelyzetről és annak kezeléséről szól. Az iskolák elsődleges célja továbbra is az oktatás kell, hogy legyen. A jelenleg ennek talán legfontosabb eszköze a digitális oktatás. A tavaszi időszak tapasztalataiból fontos következtettetéseket vonhattunk le – első sorban arról, hogyan lehet ezt jó irányba tovább fejlődni. Ez az oktatási forma sem merülhet ki egyszerű e-mailváltásban tanár és diák között. Továbbra is az oktatás a cél. Különösen fontos ez a hátrányos helyzetű diákok esetében, akik hagyományos keretek között is több figyelmet igényelnek. Ők ebben a helyzetben nem férnek hozzá megfelelő infrastruktúrához, sokszor nem áll rendelkezésére számítógép – nekik célzott plusz intézkedésekre van szükségük. Értük is az állam, a kormányzat a felelős. Biztosítani kell, hogy ezeknek a diákoknak is legyen hol és mivel tanulniuk –akkor is, ha az iskola a vírusveszély miatt zárva van.
A tanévkezdés apropóján beszélnünk kell azokról a problémákról is, melyek az elmúlt tíz évben kezelés híján sajnos csak megcsontosodtak.
Beszélnünk kell a pedagógusok bérezéséről, melyek a béremelések dacára is hatalmas lemaradásban vannak más szakmák béreihez képest. Az LMP szerint megfelelő megoldás lenne, ha a pedagógus bérek vetítési alapját a mindenkori minimálbérhez kötnénk. Ez azt jelentené, hogy minden évben, ahogy a minimálbérek nőnek, a pedagógus bérek is velük együtt mozognának – mindez a kormány egy olyan ígérete, melyet már tíz éve megtett, de azóta sem tart be. Legfőbb ideje lenne ezt valóra váltani, ezzel is kimutatva a minőségi oktatás és a jövő nemzedékek fejlesztésének fontosságát.
Lényeges még az iskolák fenntartó rendszereinek és a tankönyvek, oktatási anyagok kérdésköre is. Régóta ismeretes, hogy a kormány túlzott központosítási törekvései nem váltak be a gyakorlatban. Nem tartható az görcsös központosító szemlélet, ami az az iskolák fenntartását éppúgy kivette az önkormányzatok kezéből, ahogy a tanárokéból a szabad tankönyvválasztást. Az önkormányzatokról bebizonyosodott, hogy igenis jó gazdái az iskoláknak, a pedagógusokról pedig, hogy vissza kell kapniuk a döntés és a választás szabadságát. Különösen igaz mindez a digitális tankönyvek esetében melyekből a jelenlegiek egyértelműen nem ütötték meg a mércét.
