Nemcsak a bírósági rendszert rázta meg, de a teljes magyar államba vetett hitet is alááshatja, hogy a végrehajtómaffia feje megpróbált kirúgatni egy bírót, aki akadályozta őt egy végrehajtó félreállításában, mindehhez pedig a magyar igazságszolgáltatás fejei inkább asszisztáltak, minthogy elhatárolódtak volna. Ez csak egy olyan rezsimben fordulhat elő, ahol az állam összefonódott a maffiával.
A Schadl-Rogán-ügy nyomozati és lehallgatási irataiból beigazolódni látszik, hogy már független igazságszolgáltatásról sem beszélhetünk. Röhejes és szánalmas, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke vizsgálatot indít arról, hogy vajon mi hangozhatott el Schadl György és a Fővárosi Törvényszék elnökének, Tatár-Kis Péternek az eszmecseréjén – miközben éppen ő hozta össze a botrány két szereplőjének találkozóját. Persze azt vizsgálat nélkül is tudnia kellene, hogy ami a nyomozati iratok és lehallgatási jegyzőkönyvek alapján tudható, azért minden jogállamban azonnali felmentés és vádemelés járna. Ugyanis a Nemzeti Védelmi Szolgálat összefoglalója szerint Tatár-Kis Péter azt mondta Schadlnak, hogy az általa elmozdítani kívánt bírát „nem tudja kirúgni, azonban visszavonhatja csoportvezetői megbízását, illetőleg el tudja érni, hogy ne érezze jól magát a munkahelyén”.
A jegyzőkönyvekből kiderül tehát, hogy a bírói kar egyes szereplői is összefonódtak a kormányzati maffiával. Mindeközben Varga Judit mélyen hallgat, persze nem véletlenül, hiszen a 83 millióval megkent Völner Pál valójában az ő strómanjaként tevékenykedett. Nem kell Poirot-nak lenni ahhoz, hogy az ember felrajzolja a korrupciós láncolatot: a végrehajtómaffiát vezető Schadl György a Varga Judit helyetteseként aláíró Völner Pálnak papírzacskóban adta át a kenőpénzt, miközben vélhetően Rogán Antallal és kabinetfőnökével találkozgatott, hogy egy 35 évre szóló tuti bizniszt üssön nyélbe. Annak megfejtésében, hogy ki lehet a kormányzati maffia feje, segít az a tény, hogy Varga Judit és Rogán Antal Orbán legfőbb bizalmasai.
Az Egységben Magyarországért pártjai szerint ezek az ügyek mutatják be az Orbán-rezsim valódi politikájának lényegét, amely csak a hatalomról és a korrupcióról szól. Az Orbánig érő korrupciós botrány súlyos erkölcsi válságba sodorta Magyarországot, csak egy április 3-i kormányváltás adhatja vissza a reményt, hogy az ilyen bűnöket elkövető közönséges bűnözőknek ne bársonyszék, hanem maximum börtönpriccs járjon.
Egységben Magyarországért:
DK
LMP
Jobbik
MMM
Momentum
MSZP
Párbeszéd