Harminc évvel ezelőtt, 1991. november 18-án ért véget Vukovár 87 napos ostroma, amihez fogható a második világháború óta nem volt Európában.

A világháború után Európa abban hitt, hogy a kontinensen nem lehet újabb évekig tartó, véres és kegyetlen háború.

Vukovár 87 napos ostroma alatt több ezer katona és civil halt meg, a város elfoglalását követő tisztogatások során pedig több, mint 30 ezer embert deportáltak. A város majdnem teljesen elpusztult. Európa döbbenten és lefagyva szemlélte az eseményeket, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyesmi még előfordulhat a kontinensen.

A tragédia valószínűleg elkerülhető lett volna, ha a régióban szorosabb az együttműködés, ha az országok vezetői problémáik megoldására a régióban is tudtak volna segítséget kérni. A jelenlegi béke a térségben még mindig törékeny lábakon áll, a felejtéshez pedig több generációra lesz még szükség.

Vukovár tragédiájának fő tanulsága az, hogy Európa nem volt képes kezelni saját problémáját, nem figyelt oda az egyre növekvő etnicista nacionalizmusra, amely azóta sem szűnt meg teljes egészében a kontinensen, és veszélyt jelenthet a jövőnkre nézve.

Közös felelősségünk, hogy a vukovári eseményekhez hasonló ne forduljon elő újra.

LMP Sajtó