Knezic Károly. Nagysándor József. Damjanich János. Aulich Lajos. Lahner György. Poeltenberg Ernő. Leiningen-Westerburg Károly. Török Ignác. Vécsey Károly. Kiss Ernő. Schweidel József. Dessewffy Arisztid. Lázár Vilmos.
13 különböző név, 13 különböző személyiség és 13 különböző sors, melyek a végén mégiscsak összeértek. Összekötötte őket az önálló hazába, egy független Magyarországba és a szabadságba vetett hitük.
Pedig nem mind a 13 volt született magyar: volt köztük örmény, osztrák, német, horvát és szerb is. De a társadalmi helyzetük alapján is nagyon mások voltak. Egyik főnemesi származású, a másik kisnemes, a harmadik kispolgár, a negyedik nagypolgári sorból való, és még katonacsaládból érkező is volt köztük. De ők mind mégis ugyanabban hittek, ugyanazokat az értékeket vallották fontosnak, és félretéve különbözőségeiket, összefogtak egy számukra nemes eszmény szolgálatába állva. Az sem tántorította el őket, hogy ha elbuknak, az életüknek is vége. Inkább szabadon meghalni, mint alárendelve és meghunyászkodva élni – ők ezt vallották.
172 évvel később pedig pontosan ez az eltántoríthatatlan kiállás az, ami miatt évről évre megemlékezünk róluk, és kapásból soroljuk a nevüket is: Knezic Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos.
Schmuck Erzsébet és Kanász-Nagy Máté,
az LMP társelnökei
Dr. Keresztes L. Lóránt
frakcióvezető
